Egy varsói menekült Romance - Kodály Zoltán műveire Romance - Kodály Zoltán műveire Romance - Kodály Zoltán műveire Rómeó és Júlia Rómeó és Júlia Rómeó és Júlia Belső hangok Belső hangok Belső hangok Szegény Dzsoni és Árnika Szegény Dzsoni és Árnika Szegény Dzsoni és Árnika Bolero Bolero Carmina Burana Carmina Burana

Hézső István elemző cikke a XIII. Magyar Táncfesztiválról<< vissza

Ha év közben lemaradt róla, Győrben megnézhette!

Ami a színházi szakmának a POSZT, az a hazai táncművészetnek a győri Magyar Táncfesztivál. Noha itt nem osztanak díjakat – legfeljebb a gyerekek szavaznak a számukra készített produkciók közül „legaranybabosabbra” –, az évadbeli mustra, az évközben elszalasztott bemutatók pótlása még a fővárosból is odavonzza a műfaj rajongóit. Az idén erős volt a mezőny valamennyi táncműfajban, plusz – kísérletképpen – online-osítottak a szervezők hat kortárs táncosi produkciót a nekikészülődéssel együtt. A programból a Hollandiában élő tánckritikus, Hézső István szemezgetett.       

Velekei László táncopusát, Romance címmel, Kodály Zoltán kevéssé ismert vonósnégyesei és kamarazenéi inspirálták. Velekei igazi zenére figyelő és azt érző, értő koreográfus. Tánctechnikailag képes új képekben gondolkozni, nem utánozza a trendi alkotók hamar észre vehető buktatóit. Azt gondolom, komoly egyénisége a Győri Balettnek és az egész jelenlegi magyar táncművészetnek. Én magam Imre Zoltán óta nem láttam ilyen tehetséges és sokoldalú, elsősorban balett-technikára támaszkodó koreográfust. A Romance-ban elhangzó két Kodály-dal, a Megöltek egy legényt és különösen az Esti dal megrendítően hangzott el Pál Eszter tolmácsolásában. Ezen – mint annyian mások – én is alig tudtam visszafojtani a könnyeimet. Nem akarom megsérteni a Győri Balett kollektíváját, de szinte azt kell mondanom, hogy jó értelemben nagy luxus ilyen különleges kvalitású tehetséget Győrben tartani, pláne az általános koreográfusi „aszály” idején. Szerencse, hogy mások is felfedezték a talentumát, hiszen egy „koedukált” produkció keretében a Miskolci Balett és a GG Tánc Eger számára egy egész estét betöltő balettet, az Anna Kareninát koreografálta. A mű lényegében három ember sorsára fókuszál, tele sodró erejű, jobbnál jobb táncokkal és táncosokkal. Nem időrendben nyúl a meséhez, és pszichológiai motivációkkal is alátámasztja a történetet. Kénytelen vagyok azonban megemlíteni a szcenikai szegénységet. Különösen szemet szúrt egy stílustalan és bornírt, nagypolgári csillárt helyettesítő buta hotellámpa. (Csak akad valamelyik társulatnál egy tisztességes csillár…) Talán szerencsésebb lett volna elhagyni a díszleteket – annál is inkább, mert a világítással nagyon jól szolgálták a koreográfust és a táncosokat. A zenei montázsban az orosz zene különböző képviselőit, így Csajkovszkijt és Sosztakovicsot is felfedeztük. A kiváló táncosok között meg kell említeni Kovalszki Boglárkát, akinek őszinte színészi játéka igazi élménnyé tette a produkciót.

A Tánckánon-hommage á Kodály Zoltán a Mihályi Gábor vezette Magyar Állami Népi Együttes elmúlt szezonjának legmívesebb darabja, amely a fesztivál egyik csúcspontja volt. A társulat tagjai virtuóz módon táncoltak, mind együttesben, mind szólóban. Ez az előadás is megmutatta, hogy a Máne a néptánctradíciók megtartásával képes folyamatosan megújulni. Mihályi remek dramaturgiai elképzelésekkel és rendezői fantáziával mindig tud új színt vinni a produkciókba. Ötletes volt, hogy a színpad hátterében mozgatott panelelemek mögül elő-előbukkantak a táncosok és az énekesek. Sokáig bennem maradt „a bécsi harangjáték”, és kicsit sajnáltam is, hogy az egyik „high light”-ot „lelövik”, a második rész fináléjában azonban még visszatért Kodály Háry Jánosából ez a fülbemászó zene és a finomkodást ügyesen elkerülő táncok. Nyugodtan leírhatom, hogy ez a darab volt a fesztivál legnagyobb sikere, standing ovation, bravók – megérdemelten.

A több helyszínes fesztivál egyik előadótere volt a Kisfaludy Terem. Ott lépett fel a Háromszék Táncegyüttes az Erdély-menyegző című produkcióval, amely nekem kicsit zsúfoltnak tűnt. Be kell látni, hogy a viszonylag kis színpad és a nézők közelsége nem volt túl optimális a társulat számára. A Szegedi Kortárs Balett Menyegzője viszont szépen sikerült, a koreográfus, az olasz Enrico Morelli Sztravinszkij zenéjére készített műve dicséretes módon meg sem próbálta utánozni a nagy Bronyiszlava Nyizsinszka Gyagilev Balettnek készített Seminál egyedülálló művét. Hiszen még Robbins és Béjart is árnyékban maradt Nyizsinszka kultikus darabja mögött. Morelli saját maga tervezte a nagyon eredeti és tetszetős díszletet, egy harmonikaszerű, mozgatható térosztó elemet. A pasztellkosztümöket megálmodó Bianca Imelda Jeremias ízlése ezúttal is verhetetlen.

A hatodik nap lépett fel a Zsuráfszky Zoltán vezette Magyar Nemzeti Táncegyüttes Szatmár és Kalotaszeg táncaival, és nem akartak mást, csak táncolni. Ezt viszont profi módon, hallatlan virtuozitással tették.

A helyszínek: a Győri Nemzeti Színház nagyterme (istenien hűtve), a Kisfaludy Kamara Terem (már kevésbé hűtve), a színház előtti téren felállított szabadtéri színpad, ahol profi társulatok mellett számos amatőr táncegyüttes és zenekar is fellépett. A negyedik helyszín a győri Vaskakas, a III. Gyermek Táncfesztivál központi játszóhelye, ahol egyebek mellett a Bozsik Yvette Társulat a koreográfus Pinokkió című mesetáncjátékával lépett fel, a délutáni előadáson mintegy 35-36 fokos melegben. Úgy éreztem, hogy ebben a hallatlan hőségben nem tudták meghódítani a kicsiket, se egy bekiabálás, se egy sivalkodás, se egy ujjongás nem hallatszott. Pedig a táncosok óriási fegyelemmel és nagy odaadással táncolták a nem mindig világosan követhető mesét. Az előadók remekeltek mint karakterek, Vati Tamást csak nagy nehezen ismertem fel – kiváló maszkban, sminkben, és az őrületes hőségben is nagykabátban táncolt.

A Román Sándor művészeti vezetésével működő ExperiDance a Nostradamus – Világok vándora című látvány- és táncszínházi produkcióval mutatkozott be idén Győrben. Ez volt az egyetlen együttes, amely két előadást is tartott, mindegyiket zsúfolt ház előtt. A darab – de írhatnék akár „revüt” is – egy kicsit afféle à la Az ember tragédiája, ahol a nagy jós világ körüli útra viszi a nejét és néhány famulusát. Ami a tánclépéseket illeti, több jelenetben is láthattuk a bonyolult és szédületesen gyorsuló ritmusokat „kikopogó” steppeket. Az egy sorba állított férfitáncosok végig virtuóz csapásokkal arattak sikert. Meg kell jegyezni, hogy a szellemes szöveget milyen lazán, görcsök nélkül mondták a táncos-színészek. Őszintén szólva, nekem néha dejà vu érzésem volt. Néhány éve, amikor szintén Győrben láttam ezt a társulatot, a koreográfia kísértetiesen hasonló volt, egyedül a díszlet és a kosztüm változott. Jóllehet, minek változtatni a nyertes csapaton... 

2017 • Győri Balett • Minden jog fenntartva! • ImpresszumMűködési dokumentumok